A Szekszárd földrajzi árujelzővel rendelkező borok 15 település szőlőiből álló körülhatárolt területen készülnek, ahol a kedvező természeti adottságok már a történelem előtti korokban is lehetővé tették a szőlőkultúra meghonosodását. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a római korban már készítettek itt bort. A magyar történelemben az első feljegyzés egy 1061-ben kelt alapítólevélben található a helyi borról, 1591-ben pedig báró Wratislaw lengyel főúr jegyezte fel magyarországi utazása alkalmával, amikor a környéken megpihent: "Itt kitűnő bor terem, nagyszerűen felüdültünk, sőt palackjainkat is megtöltöttük, amit később nem is bántunk meg...". A szekszárdi bor nagy tisztelője volt Liszt Ferenc is, aki nemcsak ittjártakor fogyasztotta, hanem néhányszor hangversenyútjaira is vitt belőle. Magyarországon elsőként itt készítenek mozgófilmet a szőlőtermesztésről, szüretről 1908-ban. Az 1989 után megkezdődött a privatizáció, új, elsősorban kis és középméretű gazdaságok struktúráját alakította ki, az ország EU csatlakozása után pedig a helyi termelőket tömörítő hegyközségi tanács szigorú eredetvédelmi és termékleírási szabályokat állított fel a tradicionálisan magas minőség védelmében.
Az egyedi jellemzőket és hagyományokat megőrző előírások
A Szekszárd árujelző összesen kilenc féle csendes és két féle gyöngyöző borra kerülhet fel, amelyeket szigorúan csak a körülhatárolt területen szüretelt, az előírásnak megfelelő módon termesztett szőlőből lehet elkészíteni. A boroknak pontosan körülírt érzékszervi analitikai jellemzőknek kell megfelelniük, készítésük a prés használatától kezdve az erjesztés technológiáján át egészen az érlelésig fajtánkként külön szabályozott. A több alapborból készülő boroknál meg van határozva a felhasználható borok sora, a híres bikavérnél azok arányai is. Ennek karakterét jelentősen meghatározza a minimum 45%-ban használni kötelező helyi Kékfrankos és a legalább 5%-ban használandó helyi Kadarka fajta.
A termőterület, a talaj és a klíma - Szekszárd termőterülete egy észak-déli csapású dombvidék Magyarország dél-nyugati részén. Nyugatról a 680 m magas Mecsek hegység nyúlványai, keletről síkság és egy tájvédelmi körzet határolja. A szőlők 100-200 méter magasság között találhatóak. A dombsorokat lösztakaró borítja, ami kitűnő alapot biztosít a kékszőlők termesztésének és mindig tartalmaz meszet. Ez lényegesen gazdagabb, komplexebb ízvilágot kölcsönöz a vörösbornak. A termőterület klímájában különösen fontos a közeli Duna éghajlat-befolyásoló hatása. A Duna hatalmas vízfelszíne visszatükrözi a napsugárzást, a víztömeg jelentősen csökkenti a szélsőséges hőmérsékletváltozások hatásait. A napsütéses órák száma sok év átlagát tekintve 2050-2100 óra, az évi csapadékmennyiség átlagosan 598 mm.
Szőlőfajták - A világfajták mellett nagy mennyiségben teremnek itt olyan Közép-Európára vagy csak Magyarországra jellemző fajták, mint a Kékfrankos, a Kadarka, a Zweigelt, a Turán, vagy a fehérek közül a Hárslevelű vagy az Irsai Olivér.
